Mindig hordoztalak

Mielőtt megszülettél, a méhemben hordoztalak. Mikor nyugtalan voltál, énekeltem neked, megnyugtattalak, és elmondtam neked, mennyire szeretlek.

Mikor megszülettél, a karjaimban hordoztalak. Megpusziltalak, tartottalak, mellemre tettelek, hogy tudd, a világban béke, melegség és jóság van.

Később, kendőbe kötöttelek és a szívemhez közel hordoztalak. Közel tartottalak magamhoz, hogy halld, a szívdobogásom olyan, mint a tiéd, hogy mi egyformák vagyunk, te és én, és hogy soha sem kell majd egyedül sírnod.

Egy idő után a hátamon hordoztalak, hogy a világot bizalommal és örömmel szemlélhesd, miközben érzed, hogy tartozol valahova. Hogy a világ szépségeiben úgy gyönyörködhess, mint mindenki más, aki benne él.
Mostanában akkor hordozlak, mikor fáradt vagy, vagy pedig rettegsz valamitől. Hogy tudd, nem számít, mennyire vagy kimerült, vagy, hogy az élet mit tartogat számodra, mindig számíthatsz másokra, ha támogatásra vagy vigasztalásra van szükséged.

Mikor idősebb leszel, Kincsem, és életed kalandjai messze visznek a karjaimtól, tudd, hogy még utolsó órámban is hordozni foglak. A szívemben foglak hordozni, mert mindig velem vagy.

Mindig hordozni foglak.

Christine Maguire